November óta szenvedek a depressziótól.

Minden nap egy kész kínszenvedés.Ahogy kinyitom a szemem,máris azon kezdek agyalni,hogy hogyan is lehetne túlélni ezt a napot is.Talpra kell állnom valahogyan.Egyedül vagyok,senki sem segíthet.Nem tehetek mást ,csak fohászkodom Istenhez,hogy adjon egy kis erőt.Elviselhetetlen a fájdalom,kínoz és mar.

Az egyetlen dolog ami kicsit elfeledteti a rosszat és a küzdelmet a zene.Hajlamosak vagyunk megfeledkezni az élet apró szépségeiről.Borongós időben zenét hallgatni..egy pillanatra kisüt a nap,és úgy érzem simogatnak a dallamok.Egy pillanatra valami átkarol,és megtart.Megvéd és vigasztal.

Aztán visszacsöppensz a valós életbe.Rájössz ,hogy nincs senkid és semmid.Egy nulla az életed.Küzdesz de már nincs miért vagy kiért.Befekszem az ágyba és alszok egyet.Ez a legtöbb ami tőlem futja.Átaludni ezt a napot is..